Sajnos több, mint egy hét kimaradt, nem volt lelki erőm éjszaka a blogomat írni.
Ennek ellenére, hogy így kezdtem a mai bejegyzésemet, mégis nagyon boldog vagyok.
4-én pénteken mentem először dolgozni, majd szombaton is egész nap.
Úgy indult, hogy 2 nap munka, 2 nap szabad. Hát valahogy ez nekem nem jött össze. Minden nap
be kellett menni. Volt olyan, hogy a kolléganő lebetegedett, azt helyettesítettem. Máskor áru érkezett, azért kellett ott legyek. A számítógépen kellett szórólapot, és különféle kiírásokat szerkeszteni,
és sajnos a többiek olyan szinten nem értenek a számítógéphez, hogy ezt megcsinálják.
Most szombaton rendezvény volt, a főnöknő és a kollégák kitelepültek, én meg az üzletben maradtam.
Ma végre szabadnapom volt, de este már kaptam az sms-t, hogy holnap megint menjek, mert.....
Ennek ellenére örülök, mert van hova menni dolgozni, fontos vagyok számukra, és az elmúlt
10 napban bizonyítottam is.
A család is megértő, a háttérben segítenek, amiben tudnak.
Nekem ez a munka nagy kihívás, ismét kipróbálhatom önmagam.
Ma még a nap is csodálatosan sütött, mintha örült volna velem együtt.